Határtalanul

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

ISMERKEDÉS A FELVIDÉKKEL

Élménybeszámoló a 8b osztály felvidéki osztálykirándulásról

(HAT-20-01-1399)

 

Idén nyáron július 25-30. között a 8b (azóta már 9b) osztály egy hatnapos felvidéki osztálykiránduláson vett részt a Határtalanul! pályázat keretében. A kirándulásról Kazsik Rozália, Mayer Tibor és Török Lilla írtak élménybeszámolót.

 

Első nap

Hétfő reggel Budapestről indultunk a kirándulásra, 3 óra buszozás után Rimaszombaton a Gömör-Kishonti Múzeumnál volt az első megállónk. Ott láttunk a régióra jellemző régi tárgyakat, katonai relikviákat, kitömött állatokat. Az egyik legérdekesebb kiállítási darab egy elefántmadár tojása volt. Rövid buszút után 9 km-t túráztunk a gömörhorkai erdőben a Kövirózsa tanösvényen. Az első állomás egy víznyelő volt, ahova egy meredek ösvényen jutottunk el. A csúcson található kövirózsákról kapta a nevét az ösvény. Itt egy barlangot is megnéztünk. A túra végén egy forrásnál tölthettük meg kulacsainkat. A szállásra érés előtt, megálltunk a Gombaszögi pálos monostornál és a Rozsnyó főterén is sétáltunk. Este fél 7-re értünk Szádalmásra, a Granárium Panzióba, elfoglaltuk szobáinkat, vacsoráztunk, végül a napot íjászkodással zártuk.

 

Második nap

Egy körülbelül háromnegyed óra utazás után elérkeztünk a Szádelői szurdokvölgybe. A 180 méter szintkülönbség sokakat kifárasztott de a kilátás miatt teljesen megérte a sok emelkedő. Több kilátósziklát látogattunk meg és egyszer el is szakadtunk a csapat elejétől, de végül rövid idő alatt visszataláltunk. Ezután Kassára mentünk ahol a rodostói háznál pihentünk egy keveset és megcsodálhattuk II. Rákóczi Ferenc szobrát. Utána a dómba mentünk ami kívül-belül gyönyörűen díszített. Itt megnéztük II. Rákóczi Ferenc szarkofágját. Egy Óbudai iskola koszorúját is megtaláltuk. Ezután kaptunk egy órás szabadidőt, aminek mindenki örült. Fél hétkor érkeztünk a szállásra ahol Rigó Béla bemutatta nekünk a kosárfonás titkait. A program nem volt kötelező de mindenképp megérte részt venni rajta.

 

Harmadik nap

Ezen a napon negyed 9-kor indultunk el. Első megállónk Zólyom váránál volt. Itt Balassi Bálint emléktábláját néztük meg, a várudvarban megismertük a vár történetét. Innen Selmecbányára mentünk, felsétáltunk a Kálváriára, ahol megnéztük a német, magyar és szlovák kápolnákat. Ahogy leértünk, a botanikus kertet látogattuk meg, ott közel 100 féle fa található. Jó volt látni a szép zöld fákat, az óriási mamutfenyőt. A városban töltöttük el a busz indulásáig hátralévő időt, voltunk a Szentháromság terén. Odamenet láttuk a Szent Katalin templomot és a Bányabíróság épületét. Petőfi Sándor emléktábláját is felkerestük, megbeszéltük Petőfi Felvidékhez való kötődését is. Volt egy kis kötetlen szabadidőnk, utána a régi bányabíróság, a Berggericht épületében az ásvány kiállításra is elmentünk. Több szobán keresztül nézhettük meg a világ minden részéről származó ásványokat. Rövid szabadidő után elindultunk, 7 órakor fáradtan értünk a szállásra, ahol vacsorával zártuk a napot.

 

Negyedik nap

A Magas-Tátrába tett kiránduláson a Csorba-tó mellől túráztunk fel az 1494 méteren fekvő Poprádi-tóhoz, majd vissza a Csorba tóhoz. Volt, akinek élete egyik legjobb kirándulása volt a különlegesen szép táj és a hely tengerszint feletti magasságából eredő hűvös miatt. Egy jó képességű cserkészlányka a túra csúcspontjaként sikeresen átugrott egy másfél-két méter széles jeges vizű hegyi patakocskát. Ezután meglátogattuk a Poprádi-tó közelében fekvő Szimbolikus temetőt is, mely “a holtak emlékére, az élők figyelmeztetésére” jött létre 1940-ben. Megdöbbentő, hogy közel száz év alatt hányan vesztették életüket a Magas-Tátrában.

 

Ötödik nap

Ez a nap is kellően eseménydús volt, először Lőcsére látogattunk el. Itt számos más kulturális emlék mellett megnéztük a szégyenketrecet is. Ennek múltbeli funkciója nagy felháborodást okozott, ezért erről az eszközről szerzett tudást nem fogjuk elfelejteni. Innen Iglóra mentünk, ahonnan a főtér megtekintése és harangkongatás után a Felső-Magyarországi Paradicsomba érkeztünk. Fölfelé a meleg idő és a kaptatók nem mindenkiben hagytak maguk után kellemes emléket. De megérte, mert a Tamásfalvi-kilátóból nem mindennapi látványt tárult a szemünk elé: a hatalmas sziklatömb 146 méterrel emelkedik ki a környezetéből. Visszafelé szerencsésen pont azelőtt értünk vissza a buszhoz, mielőtt leszaladt volna az ég. A vacsora után egy csapatos vetélkedőn vettünk részt, amiben megmérettetett a Felvidékről szerzett tudásunk.

 

Hatodik nap

Utolsó nap már mindenki nagyon fáradt volt, de még így is érdeklődve néztük meg a Alsósztregován a Madách Imre múzeumot ahol mindenki a maga tempójában haladhatott végig a rövid, de annál érdekesebb tárlatvezetés után. Ezután a kastélyparkot néztük meg ahol pihentünk egy rövidet az ott található játszótéren. Itt mindenki visszakapta a gyerekkorát, ha csak egy 15 percre is. Az Ádám szobor csodálatos látványt nyújtott, ami alatt 1936 óta nyugszik Madách. Kora délután felkerestük a Szklabonyán található Mikszáth emlékházat ahol szintén egy érdekes tárlatvezetést kaptunk.  Természetesen a lejátszott hangok és az ott található interaktív játékok is hozzájárultak a teljes időutazáshoz. Ezután tettünk egy rövid sétát osztályfőnökünk szülőhelyén, Balassagyarmaton. Végül egy újabb három órás út után érkeztünk vissza Békásmegyerre sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodva.

Logo