Szakkörünk 2011. december 9-11-ig a Bakonyba, Ráktanyára utazott, hogy megfigyelhessük  a 10-i holdfogyatkozást. Ez volt az első közös kirándulásunk. Remekül telt el e három nap, melynek eseményeit fényképeken is megörökítettük.

Pénteken délelőtt nyolc csillagászni vágyó „vereses” hagyta el a Déli pályaudvart. Kora délután egy UAZ -os kaland után érkeztünk meg a táborba. Favágással, vacogással (mivel még igen hideg volt fent), főzéssel és filmnézéssel, családias hangulatban telt az első esténk.  

Másnap a reggeli után eldöntöttük, hogy teszünk egy kis túrát a közeli Pénzesgyőr felé, és megkeressük az itt gyakori Nummulites kövületeket. A Tanár úr már többször járt itt, így hamar megtaláltuk a domboldalt, és szedtünk egy marék „Szent László pénzt”. Amikor visszaértünk a táborba, mindenkinek jólesett a közös ebéd; utána társasjátékozni ültünk le. Sajnos, délután a borult idő miatt a holdfogyatkozás számunkra láthatatlan maradt. Este újabb film, majd csillagász kvíz következett. A nyertes csapat itthon „baktertojásokat” kapott jutalmul. (A Tanár úrnál így nevezik azt a valamit, amit különféle érdemekért lehet kapni, és amiből 4 db egy ötöst ér.)

Vasárnap hajnalban Horváth Feri, a tulajdonos fölzörgetett minket: végre kiderült az ég, lehet észlelni. Persze nem hagyhattuk ki az alkalmat: ha már idáig eljöttünk, látnunk is kellett valamit.  Azt hiszem, mindnyájan elégedettek voltunk, és a hideg ellenére nem bántuk meg hogy kikeltünk az ágyból. Itt nem volt fényszennyezés, Horváth Feri Newton-típusú (Dobson-szerelésű) távcsövével jól láttuk a Szaturnuszt és néhány holdját, a Marsot, Tanár úr pedig megmutatta a csillagképeket, így az Ikreket, az Oroszlánt, a Kiskutyát, a Göncölt – és a Rák halvány körvonalait is láthattuk. Pár órával telihold után lévén, a Hold igen fényes volt, ami egy picit megnehezítette a dolgunkat, de fényének köszönhetően egy-egy pillanatra láthattuk a híres ráktanyai Rókát is. (Ő nem csillagkép, hanem csak egy élő róka.)

Egy óra alvás után ismét kelnünk kellett, hiszen össze kellett pakolni, amit senki sem tett szívesen. Nem akartunk hazajönni. De mit volt mit tenni, gyors reggeli, pakolás, és irány a buszállomás! Lefelé még egy UAZ-túra, amit szerintem jobban élveztünk, mint az elsőt. Vonatunk csak 10 percet késett, csodálkoztunk is; majd a Déli pályaudvaron megköszöntük Tanár úrnak a remek kirándulást, és mindenki ment haza tanulni: a hétvégét másnap egy fizika témazáróval koronáztuk meg.

                                             Pers Krisztina – Csaba Gy G