Szabad szemmel megfigyelhető bolygók
Merkúr: A hónap első felében kísérelhető meg felkeresése napnyugta után a horizont közelében, de megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van. Ezután eltűnik a Nap sugaraiban, megfigyelésére november 8-ig kell várni.
Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, egyre magasabban ragyog a délnyugati égen. A hónap elején másfél, a végén két órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,2m-ról –4,4m-ra, átmérője 18,5"-ről 24,8"-re nő, fázisa 0,63-ról 0,5-re csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél után kel, a hajnali órákban látható a keleti égen Fényessége 1,6 m-ról 1,5m-ra nő, látszó átmérője 4,4"-ről 4,9"-re változik.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében feltűnően látszik a déli égen. Fényessége –2,3m, átmérője 39".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. A hónap legelején még kereshető az alkonyi ég alján. Fényessége 0,6m, átmérője 15".
Üstökösök évadja
Földközelben a 2P/Encke-üstökös!
A nevezetes vándort Pierre Méchain figyelte meg elsőként 1786. január 17-én. Másodjára Caroline Herschel akadt a nyomára 1795 novemberében, ekkor már három hétig tudták követni, ám a két égitest összekapcsolására ilyen kevés észlelés alapján akkoriban nem volt mód. Akkoriban nem ismertek rövidperiódusú üstökösöket, így nehezen tudták elképzelni, hogy a több ezer éves keringési időkkel szemben egy kométa akár néhány év alatt megkerülheti a Napot. Az azonosítást az 1818/19-es láthatóság tette lehetővé, amikor ismét Pons volt a szerencsés felfedező. Ekkor Johann Franz Encke kimutatta az említett üstökösök azonosságát. A számított 3,3 éves keringési periódus hihetetlenül rövidnek tűnt, a kétkedőket csak az 1822-es napközelség győzte meg, amely Encke számításainak megfelelő időben be is következett. Azóta egyik napközelségét sem tévesztették szem elől, így a mostani már a 62. megfigyelt napközelsége lesz, melyre 2013. november 21-én kerül sor.
Az üstökös 4,8 km átmérőjű magjából az elmúlt évezredek alatt kiszóródott por hozta létre a novemberben megfigyelhető Tauridák meteorrajt, amiből egyenesen következik, hogy rendszeresen megközelíti bolygónkat is. Egy ilyen közelítésre kerül sok október 17-én, amikor 0,478 CSE-re (71,5 millió km) halad el bolygónk mellett, miközben 65 fok körüli elongáció és +35 fokos deklináció mellett figyelhetjük meg a hajnali égen. Viszonylag kis földtávolsága és hajnali láthatósága miatt gyorsan fog mozogni egünkön, októberben például hat csillagképet érintve az Auriga-ból a Virgo-ba jut, 2,5-3 fokot megtéve naponta. Mivel öreg üstökösről van szó, nem a hagyományos módon, hanem több lépcsőben, ugrásokkal szokott kifényesedni. A földközelség idején 8-9 magnitúdós lehet, ezt követően - bár az üstökös távolodik bolygónktól - gyorsan közeledik a Naphoz, így fényessége folyamatosan nő. A Földhöz viszonyított kedvező helyzete miatt végig nyomon követhetjük fényesedését, még a november 21-ei perihéliuma előtti napokban is elérhető lesz a vélhetően 6-7 magnitúdóig fényesedő, 20 fokos elongációban mutatkozó égitest.
C/2012 S1 (ISON)
Az üstököst egy orosz csillagász fedezte fel a nemzetközi ISON távcsőhálózat egyik tagjával készült felvételeken, 2012 szeptemberében. A kométa idén szeptember elején még 13-14 magnitúdós volt, ezután lassan 12, majd 11 magnitúdó környékéig fényesedett. Ha ezt a tempót tartja, október végére már 8 magnitúdós lehet.
Örömteli hír, hogy a szeptember végi felvételeken erős, csillagszerű mag látható, és a csóva 5-7 ívperc hosszan követhető a fej mögött. Ezen kívül a kóma külső részein egy zöldes haló rögzíthető, ami a gázkibocsátás biztos jele, így van bőven „hajtóanyaga” az aktivitásnak. Úgy tűnik, minden feltétel adott, hogy egy látványos égitest váljék belőle! Már októberben érdemes lesz korán kelni miatta, hiszen a viszonylag kisméretű, 1,5 ívperces fej felületi fényessége magas lesz, és úgyszintén fényes lehet a csóva első szakasza is. Megfigyelését a hajnali szürkület kezdete, azaz 5:00 NYISZ (03:00 UT) előtt kb. fél, egy órával kíséreljük meg, amikor már kellemes magasságba, mintegy 25 fokra emelkedik a horizont fölé. Láthatóságának fontos eseménye lesz a nagy Mars-közelség, amelyre október 1-én kerül sor, ekkor a két égitest alig 0,07 csillagászati egységre, azaz 11,5 millió km-re lesz egymástól. Már ekkor is alig másfél fok választja majd el a két égitestet a Földről nézve, de mozgásuk égi vetülete miatt látszólag még két hétig közelednek egymáshoz, így október 18-án alig 54 ívperc választja majd el őket. Erre az együttállásra ráadásul a Regulustól néhány fokra kerül majd sor. Október második felében felgyorsul az ISON mozgása, ahogy egyre beljebb kerül a Naprendszerben.
C/2013 R1 (Lovejoy)
Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász üstökös-felfedezéseiről már olvashattunk. Legújabb felfedezése is egy szép reményekkel kecsegtető üstökös, melyet ismét a 20 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsövére szerelt CCD kamerával azonosított szeptember 7-én hajnalban a Monoceros és az Orion határánál. A 13-14 magnitúdós C/2013 R1 (Lovejoy)-üstökös jelenleg a Naptól és bolygónktól is 1,9 CSE-re jár, ám előbbit december 25-én 0,88 CSE-re, míg utóbbit november 23-án 0,41 CSE közelíti meg, ami egy szabad szemes, de legalább binokulárokkal is könnyen látható üstökös képét vetíti előre. Eközben számunkra ideális helyzetben tartózkodik majd, látszó naptávolsága a következő egy évben nem csökken 50 fok alá, deklinációja a földközelség idején +40 fok felett lesz. Ha minden ideálisan alakul, akár az is előfordulhat, hogy november végén, december elején egyszerre két szabad szemes üstököst láthatunk a hajnali égen, amire 1911 óra nem volt példa! Jelenleg az égitest fényessége kb. 10-11 magnitúdó, ami október végére 8-9 magnitúdóra emelkedhet, ha minden kedvezően alakul. Az égitest a hónap során a Monocerosból a Canis Minorba jut, miközben elhalad a Procyon közelében. Láthatósága tehát kedvező lesz, hiszen a hajnali szürkület kezdetére 40 fok fölé emelkedik.
Félárnyékos holdfogyatkozás október 18/19-én!
Az év negyedik fogyatkozása ismét egy holdfogyatkozás, sajnos újra csak félárnyékos. A jelenséget Magyarországról teljes terjedelmében végig követhetjük, de semmi látványos elváltozást nem okoz a Hold megjelenésében.
A félárnyék 21:50:38-kor vetül először a holdkorong délkeleti peremére. Ez semmilyen látható elváltozást nem okoz, arra majdnem egy órát kell várni. A fogyatkozás közepén, 23:50:17-kor a Hold déli része merül a félárnyékba, korongjának közel 75%-át fedi le. Ekkor a holdkorong déli harmadára egy furcsa, barnás-szürkés homály ül rá. Egy óra alatt ez is eltűnik, és 1:49:49-kor a félárnyék is teljesen levonul égi kísérőnkről.
A Hold a Halak csillagképben tartózkodik, a két halat összekötő szalag hajlatában, a leszálló csomópont közelében. A fogyatkozás maximuma pillanatában a fogyatkozás nagysága -0,2718 magnitúdó, ekkor a holdkorong déli széle 8,42 ívpercre kerüli el a teljes árnyékot. Az északi perem 7,28 ívpercnyire lóg ki a félárnyékból.
A penumbrális magnitúdó 0,7649, a félárnyék gyűrűje 32,12' vastag, a 30,98' látszó átmérőjű holdkorong teljes terjedelmében elférne benne - ha nem részleges félárnyékos holdfogyatkozásról lenne szó.
Ez a holdfogyatkozás a 117-es Szárosz-család 52. fogyatkozása a 72-ből.