HAT-KP-2-2021/1-000059

1. nap

Reggel 9 órakor indultunk Budapestről az iskola parkolójából. Nagy izgalommal vágtunk neki az utazásnak, hiszen mindnyájunk részére ismeretlen vidékre volt az utazásunk célja. A határhoz közeledve egyre izgatottabbak voltunk mivel a hírekben nap mint nap hallottunk a többórás várakozásról. Nekünk óriási szerencsénk volt, senki sem várakozott előttünk, így kb. 20 perces iratellenőrzést követően átléphettük a határt. A határ túloldalán honismereti vezetőnk várt, aki rövid bemutatkozás után első kijelölt célunk felé vitt bennünket.
Első megállónk Zombor az egykori Bács-Bodrog vármegye központja. Rövid sétát tettünk a főutcán, majd megtekintettük a megyeházát, ahol a Délvidék legnagyobb festménye található Eisenhut Ferenc: Zentai csata c. műve. A városka központjában jót fagyiztunk (az idő nagyon meleg volt), majd a szabadprogram után tovább indultunk.
Doroszló volt az úticélunk, ahol megnézhettük az egykori kolostor és templom ikertornyainak maradványát, majd a mai napig is zarándokhelyként működő csodatévő kutat próbáltuk ki. Kezdtünk a hosszú buszozástól és a melegtől elfáradni, így elindultunk szálláshelyünkre.
Tóthfalu település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Magyarkanizsa községben található, szinte teljes lakossága magyar nemzetiségű. A falu kialakulása – amint a neve is bizonyítja – Tóth József néhai földbirtokosnak köszönhető, aki birtoka egy részét tanyája közelében részben kiosztotta, részben eladta házhelyekként napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. Itt lettünk elszállásolva panziókban.3-4 ágyas szobákban. A vacsorára már igencsak áhítoztunk, aminek elköltése után hamar berendezkedtünk és aludni tértünk. Illetve csak tértünk volna, de a helybeli iskolások igazi kis „bulit” rendeztek nekünk.

2. nap

Másnap nagyon bőséges reggelit kaptunk, majd útra keltünk Újvidékre és a Péterváradi erődöt megnézni. Bejártuk Európa egyik legnagyobb erődítményét, a Péterváradi erődöt és a katakombát ahol helyi vezető kísért végig minket. A kilátás csodálatos volt a Dunára és a folyó túlsó partján elterülő városra. Megnéztük a híres óratornyot is aminek rejtélye a kis – és nagymutató felcserélése. Újvidéken rövid sétát tettünk a belvárosban, megtekintik a római katolikus székesegyházat a zsinagógát és a főteret.
A nagyon nagy melegre való tekintettel túravezetőnk megsajnált minket és elvitt egy helyi strandra, ahol lehűthettük magunkat. A folyóparti strandon családok vetélkedtek egymással, kispályás focibajnokságon, röplabdában a kisebbek pedig dinnyeevésben.
Este hazaérkezve nagyon elfáradtunk, a vacsora elfogyasztása után azért összeszedtük magunkat és körbejártuk Tóthfalut.

3. nap

Felvirradt a harmadik nap ami a legtávolabbi uticélunk kezdetét jelentette. Ismét bőséges reggelit fogyasztottunk el majd elindultunk. Szerbia fővárosába Belgrádba az egykori Nádorfehérvárra kirándultunk. Megtekintettük Nádorfehérvár várát, felidéztük a törökökkel vívott csatát (a hatalmas fák árnyékában a fűben ülve), majd megkoszorúztuk a csata emlékművét. Sétánk folyamán megnéztük VI. Károly diadalkapuját, a Nebojsa tornyot, a Sztambul kaput valamint a várárokban kiállított hadieszköz kiállítást.
Ezt követően hajóztunk a Duna és a Száva összefolyásánál. A hajó fedélzetén elfogyasztottuk ebédünket, csodáltuk a vízen úszó papírhajókra emlékeztető hattyúkat, sirályokat. Ismét fáradtan érkeztünk haza és szinte bedőltünk az ágyainkba.

4. nap

A negyedik napon nem mentünk túl messzire, először Óbecsére látogattunk, körbejártuk a városkát, majd ellátogattunk a Ferenc – csatorna zsilipjeihez (Türr István – Zsilip) melyek ipartörténeti emlékek a csatorna bácskai szakaszánál.
A nagy melegre való tekintettel túravezetőnk ismét megkegyelmezett és egy gyönyörű helyre vitt el bennünket fürdőzni. A holt Tiszában fürödtünk, lehetett ugrálni, a homokos folyóparton pihenni. Sajnos a pihenés az ebéd elfogyasztásával véget ért, indultunk tovább.
Csúrogra a Temerin melletti kis faluba érkeztünk, ahol megemlékeztünk az 1944-es magyar lakosok elleni kegyetlen irtásról. Megkoszorúztuk az emlékművet melyet az elpusztított magyar áldozatok emlékére építettek. Elég lehangoló, gondolkodásra késztető látogatás volt egy nyomortelep tövében. A megszokottnál csendesebben indultunk haza. A szállásunkon azonban nem hagytak bennünket búslakodni. Vendéglátóink és a helybéli fiatalok grillezéssel, táncházzal dobták fel a hangulatot. Sokat beszélgettünk a helyiekkel és szomorúan a gondolattól, hogy holnap haza kell indulni, azonban jókedvűen a sok szép élménytől feküdtünk le aludni.

5. nap

Eljött az utolsó nap, amikor reggeli után még egyszer körbejártuk Tóthfalut, megnéztük az emlékparkot és megkoszorúztuk a Turul szobrot mely a templomkertben található. Elköszöntünk vendéglátóinktól, szállásunktól és szomszéd ház kertjében megismert rackajuhoktól.
Utazásunk utolsó állomásaként Szabadkát látogattuk meg. A Vajdaság északi részén, az országhatártól kb. 10 km-re található gyönyörű, szecessziós épületekkel teli kisváros. Itt megtekinthettük a szintén szecessziós városházát melynek burkolata Zsolnay-kerámiával borított, hasonlóan a város központjában található szökőkutak. Még egy utolsó fagyizás is belefért a programunkba. Hazaindulás előtt megnéztük Kosztolányi Dezső szobrát majd elindultunk a határ felé. Elköszöntünk honismereti vezetőnktől Faragó Zoltántól, akitől nagyon sok érdekességet hallottunk és megtapasztalhattuk vele a vajdasági magyarok hagyományőrző életét az anyaországhoz való kötődését.
Nagyon fárasztó 5 napon voltunk túl, de a sok élmény amit szereztünk feledteti velünk a 36 fokban történő vármeghódítást, városnézést.
Hálával tartozunk a pályázatban kapott támogatásért mely lehetőséget nyújtott arra, hogy a határon túli magyarság egy kis csoportját megismerhessük, elgondolkozzunk azon, hogy mit is jelent az a szó MAGYAR.

Köszönjük a támogatást!