Január 27-én Ablonczy Balázs történész az MTA Alumni program keretein belül látogatott iskolánkba és tartott előadást Az 1918-19-es forradalmak és a trianoni béke összefüggései címmel.

A program nem a tankönyvi tananyagra, sokkal inkább az azon túli érdekességekre épült. Először a forradalmak utáni atrocitásokról volt szó, amelyeket részben a szélsőjobboldali különítmények (fehérterror), részben a külföldi megszálló csapatok követtek el. Megtudhattuk többek között, hogy a jegyzőket sok településen elkergették, vagy akár meg is ölték, kifosztották a szatócsboltokat is, korlátozták az alkoholfogyasztást/borkészítést, ami számos vidék megélhetésének az alapját képezte. Sokak számára a legizgalmasabb, legtöbb újdonsággal szolgáló rész az úgynevezett kérészállomokról szólt. Megtudtuk, hogy létezett Hucul, valamint Kalotaszeg Állam is, bár utóbbi nem hivatalosan és roppant rövid ideig. Ablonczy Balázs előadását térképekkel, táblázatokkal, más történészek könyveiből vett példákkal szemléltette, ennek köszönhetően jobban meg lehetett érteni például a nagyhatalmak indokait a területek elcsatolását illetően. Az előadáson elhangzott több kérdés közül az egyik pont erre vonatkozott: hogyan lehet az, hogy a Nagy-Magyarország területéből kivált utódállamok, Magyarország kivételével, ilyen jól jártak, teljesült területi követelésük nagy része. A válasz viszonylag egyszerű volt: a győztes hatalmak minél életképesebb, franciabarát országokat akartak létrehozni a szomszédos országok területének gyarapításával, hogy létrejöjjön egy „egészségügyi övezet” Németország és Szovjet-Oroszország között. Szemléltetésként az előadó Erdély példáját hozta.

Sok olyan diagramot ismerünk, amelyek a korszak gazdasági helyzetét mutatják. Ezekből azt a következtetést is le éhet vonni – hangsúlyozta az előadó , hogy a fő probléma ebből a szempontból nem a területek elcsatolása volt, hanem a háborús gazdaságról áttérni a normális viszonyokra.

Mennyiben okolható a Károlyi-korszak és a Tanácsköztársaság a rendkívül hátrányos és igazságtalan trianoni határokért? – érdeklődött az egyik kérdező. Az őszirózsás forradalom és ami utána következett a Tanácsköztársaságig, nyilván nem, mert az antant személy szerint Károlyit elfogadta, hiszen demokratikus felfogása és antant-barátsága közismert volt, evvel az időszakkal nem is ez volt a probléma - hangsúlyozta a történész -, hanem az, hogy Károlyiék nem tudtak, az antant pedig nem nagyon akart gátat szabni a környező hadseregek térnyerésének. Kun Béláék rendszerével nyilvánvalóan nem szimpatizált az antant (a Clemenceau-jegyzék csak mézesmadzag volt), de Ablonczy Balázs aláhúzta, hogy Magyarország számára a később aláírandó békeszerződés már 1919. januárjában készen volt, a Tanácsköztársaság inkább csak azt akadályozta meg, hogy egyes pontokon valamivel kedvezőbben alakuljanak az új határok.

Biztos vagyok benne, hogy a programon részt vett 10., 11., illetve 12.-es diákok mindegyike hasznos többlettudással gazdagodott. A szervezést köszönjük Lippai Ildikó tanárnőnek és Lator László tanár úrnak.

Jeney-Till Szonja, 12.c