Talán nem véletlen, hogy aki ebben a tanévben a biológia szakkört választotta, az ugyanakkor kémia szakkörre is járt egy-két kivételtől eltekintve. Mindkét szakkört Őze Noémi tanárnő vezette, így heti két alkalommal találkoztunk rendszeresen. Az órarendi időpontokon túl azonban sok más izgalmas programon is részt vettünk, amelyek valamelyik kedvenc tantárgyunkhoz kapcsolódtak. Ezeket az élményeket szeretnénk most megosztani veletek.
Kutatók éjszakája
Rögtön a tanév elején hatalmas tudáséhségünktől vezérelve a Kutatók Éjszakája program keretein belül, ellátogattunk a Szent István Egyetem Állatorvosi Karának Parazitológiai Tanszékére.
Csapatunk a tanszék területén először eléggé eltévedt, de végül egy véres foltokkal díszített fehér köpenyes (remélhetőleg) boncnok útbaigazított minket a kb. 5 méterre lévő épület felé. Az épületben irgalmatlan kórházszag csapta meg az orrunkat, ami a lépcsőn felfelé haladva egyre csak fokozódott. Nagy szerencsénkre eljutottunk a ˝Titkos Kamra˝ bejáratához. Egy hölgy lapokat osztogatott, amelyen csatolmányként egy beazonosíthatatlan halmazállapotú féreg függött (később kiderült, hogy gumicukor volt, amelyet valószínűleg nem sokan ettek meg). Benn a teremben egy csomó mikroszkóp várt ránk, meg persze férgek sokasága különböző üvegekben. A tanszékvezető izgalmas előadásba kezdett, miközben egy hallgató demonstrálta a hallottakat (a háta mögött perisztaltikus mozgást végzett és férgeket dobált a tanszékvezető hajába). Az előadó két csoportra osztott minket. A mi csoportunk kapott először lehetőséget arra, hogy férgeket fogdossunk. Transzba esve vetettük magunkat az előttünk tekergőző fonalférgekre, miközben a többiek fintorogva bámulták a korhatáros filmbe illő eseményt. Ezek után egy másik előadó halott élősködőket mutogatott nekünk. „Szerencsénkre˝ elmagyarázta, hogy ezek az állatok belső szerveinkben élnek (ezek után nektek se lenne kedvetek megenni azt a gumicukrot).
Felejthetetlen, izgalmas és egy életreszóló élményben volt részünk mindannyiunknak.
Biológia szakkör a hétköznapokban
A biológia szakkör sok érdekes kísérletnek, illetve vizsgálatnak biztosít lehetőséget. Mondhatnánk, hogy a Rémségek Kicsiny Tárháza egyesek számára, de nem nekünk.
Ezen vizsgálatok közül a mikroszkópozást élveztük a legjobban. Erre több szakkört is szántunk, melyek alkalmával leander, illetve muskátli szár- és levélmetszetét dugtuk mikroszkóp alá. A leanderünk kicsit beteges volt, aminek roppantul örült a csoport, hiszen így a rajta tenyésző levéltetveket is bevonhattuk a mókába. (Sajnos elfelejtettük meginterjúvolni őket, hogy mennyire volt élvezetes az ő részükről…). Továbbá vizsgáltuk a narancshéj olajjáratait is, a vöröshagyma levélnyúzatát illetve a burgonya keményítőszemcséit. Más alkalommal állati eredetű, kész mintákat néztünk meg. Persze ezek között is voltak nevetésre okot adók, főleg amikor férgek közösülését vizsgálhattuk sokszoros nagyításban…
Más alkalommal halat boncoltunk. Egyik csoporttársunk, Marci, biztosított nekünk egy 1,5 kg-os pontyot a Velencei-tóból. Szegény, biztos nem gondolta volna életében, hogy így fogja végezni. Az egy perces néma csend után folytatnám is a boncolás részleteivel. Az volt a terv, hogy szakszerűen felboncoljuk szegényt a szakirodalmi segédlet lépéseit követve. Ehhez nem kell sok eszköz, de elengedhetetlen az éles kés. Ezzel persze nem rendelkeztünk, tehát egy kenőkés szintjén álló vagdalkozó eszközzel próbáltunk valamit elérni, de el kell ismerjük, hogy egészen jól sikerült így is a dolog.
Egy másik szakkörön a spenót került kezeink közé, aminek leveléből színanyagokat akartuk kivonni és szétválasztani: a xantofillt és a klorofillt. A fázisokat külön tölcsér segítségével szeparáltuk el. Ez volt az unalmas rész, vagyis ennek kellett volna történnie… Volt, aki úgy dörzsölte szegény párát a homokban a dörzsmozsárral mint az eszelős, hogy az oldószerbe ezután nem sok festék került, de volt, akinél megmakacsolta magát a spenót, és nem eresztett kellő levet, másoknál pedig összefolytak a fázisok. De mi izgalmas lett volna egy szimpla, jól sikerült vizsgálatban? Gyakorlat teszi a mestert.
Természetesen, mikor jó volt az idő, akkor a terepi munka sem maradhatott el, persze ehhez is kaptunk megfelelő feladatokat. Tíz tonnás növényhatározókkal a kezünkben sétálgattunk a suli körül Békáson azzal a céllal, hogy beazonosítsuk a környék fásszárú flóráját. Emellett kiválasztottuk Békás legnagyobb nyárfáját és biometriai módszerekkel lemértük a magasságát. Ehhez a művelethez Pitagorasz tétele sietett segítségünkre, így beigazolódott, hogy a matematika gyakorlat szempontjából is hasznos lehet.
Kémia szakkör
A kémia szakkör sem telt eseménytelenül, nagyon jó alakalmat adott arra, hogy jobban elmélyülhessünk egyes témákban, melyekre a tanórák keretein belül nincs lehetőség, és hogy sok kísérletet végezzünk.
Megismerkedtünk érdekes titkosírási módszerekkel, az elefánt fogkrém elkészítésével és a kristálycukorból fekete habszivacsot készítettünk.
Megtanultuk egy érdekes mérési módszer, a titrálás alapjait, ami elsőre nagyon mókásnak ígérkezett. Első próbálkozásra csak vizzel tanultuk meg az addig ismeretlen eszközök, a pipetta és a büretta használatát, és a különböző üvegeszközök neveit igyekeztünk memorizálni. Miután minden eszközzel közelebbi ismeretségben kerültünk, jöhetett az éles próbatétel, ahol csak frissen szerzett barátainkra és a tudásunkra támaszkodhattunk. Feladatunk az volt, hogy egy ismert töménységű sósav oldat segítségével ki kellett számulnunk az ismeretlen nátrium-hidroxid oldat töménységét. Nem volt könnyű eldönteni, hogy melyik is legyen „az utolsó csepp a pohárban”.
Az elektrokémiai kísérletek is izgalmasak voltak, különösen élveztük, amikor a természetes galvánelemeket állítottunk össze krumpliból, citromból és almából.
A kísérletezés mellett a feladatok megoldásának gyakorlása sem maradt el, így elméleti ismeretekkel is gazdagodtunk.
Orchidea kiállítás
November közepén Boncz Andrea és Őze Noémi tanárnő biológia szakköröseivel (8.a, 8.b és 10.c osztály) ellátogattunk a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba egy kis orchidea nézőbe Vajdahunyadvárba.
A szemünk káprázott a gyönyörűségtől, amint megpillantottuk a művészi érzékkel összeállított remekműveket, melyek középpontjában ezek a különös növények, az orchideák tündököltek. Csoportokra széledtünk a tömegben, hiszen óriási érdeklődés övezte a kiállítást. A mi csoportunk versenyt futva kereste a szebbnél szebb növénycsodákat, hogy minél egzotikusabb képeket készíthessünk velük. Egyik ilyen kép alkalmával valaki a csoportból felfedezte, hogy zsákbamacskát árulnak az egyik helyiségben. Ez a zsákbamacska abból állt, hogy húztál egy számot és választhattál egy növényt az általad húzott szám kategóriájából. Mondanom sem kell, hogy én több mint tíz növénnyel távoztam a kiállításról. A hazafelé vezető út a sok oxigén adagolóval nem volt zökkenőmentes, de megérte, mivel a növények megszépítették az osztálytermünket egy időre. Most otthon pompáznak a család örömére.
Remélem jövőre is lesz orchidea kiállítás, ha így lesz, engem ott keresettek! Kedvcsinálónak készítettünk egy bemutatót ezekről a csodálatos növényekről, melyet megnézhettek iskolánk honlapján a biológia munkaközösség oldalán.
SuSchool 2015
Idén a mi osztályuk kis csapata (Réka, Kinga, Bogi, Sára és Marci) és védangyalaink (Szifi, Laci) segítségével képviseltük az iskolánkat a Suschool 2015 ökológiai versenyen. A versenyt az Antall József Tudásközpont hirdette meg a budapesti ökoiskolák számára. Az esemény egyik fő célja az volt, hogy a diákok ne csak elméleti tudást szerezzenek a fenntartható fejlődésről, hanem a gyakorlatban is terjesszék a fenntarthatóság gondolatát.
A Susco rengeteg felkészülést igényelt, amely többek között esti biosztermi szeánszokat, illetve hajnali prezentáció-készítéseket is magába foglalt. Témánk a biodiverzitás csökkenése volt, melyben néhány fokozottan védett hazai növény- és állatfajt mutattunk be, melyek közel állnak a szívünkhöz, emellett még egy adatokkal teletűzdelt kiadványt kellett megtanulnunk. A verseny napján, március 5-én a Corvinus Egyetemre érve az adrenalin már túltengett bennünk. Egy hatalmas előadóteremben gyülekeztek a csapatok, ahol először egy tesztet kellett kitöltenünk a kiadvány anyaga alapján. Ezután következtek a prezentációk, ahol mi mutattuk be először a munkánkat. Az előadásunk kiválóan sikerült, de a témánk nem minden zsűritagot fogott meg, eléggé megosztottuk a zsűrit. Meglepett bennünket, hogy a megvalósíthatatlan, gigantikus ötleteket jobban értékelték, - pl.: zárják le a rakpartot és alakítsák át egy gyalogos ZÖLD útvonallá - mint azokat, amelyek reálisan megvalósíthatók.
Összességében a verseny hasznosnak bizonyult, beletanultunk a team munkába, a prezentációkészítés gyakorlatába, annak előadásába és igyekeztünk legyőzni a versenydrukkot. Prezentácónkat megnézhetitek iskolánk honlapján a biológia munkaközösség oldalán.
Madáretetés
Bár ezen a télen körülbelül annyiszor esett a hó, mint amennyi a magyar igazság, azért nem volt éppen strandolós idő sem. A fagyasztóláda hőmérsékletével vetekedő hideg és a téli szürke felhők égi csodái, a hópelyhek nem járnak úgy, mint az összeláncolt rabok.
Nem volt elég csupán egy kardigán azon a sötét februári napon sem, amikor lelkes kis biológia szakkörünk az év legkönnyebbnek tűnő feladatát kapta. Az iskola udvarán himbálózó madáretetőket kellett megtöltenünk eleséggel. Azzal a hiú reménnyel indultunk ki, hogy csak nyolc-tíz etetőben kell pótolnunk a magvakat (és hogy nincs annyira hideg kint, mint ahogy gondoljuk), vidáman nyargaltunk ki az udvarra. Az ajtót kinyitva ért minket az első sokk: cuppanós puszit adott nekünk a Sarkvidék-gyanús hideg. Egymást bátorítottuk, hogy tíz etető nem a világ vége, hajrá, pikk-pakk kész leszünk vele. El is kezdtük szórni a legközelebbi etetőkbe a magvakat, ki kézzel, ki kanállal. Réka közben felderítőútra ment, megnézni, hol és mennyi etető van még. Lesújtó hírrel jött vissza: tíznél több van. Most már együtt kerestük az etetőket, mind jobban szörnyülködve, valahányszor találtunk még egyet. Kalandos utunk során végigjártuk a 16-os terem melletti fáktól kezdve a dombon át az 5-ös terem szomszédságában álló fákig az egész udvart. Közben számoltuk az etetőket, s kiderült, hogy az a tíz az végül húsz. A munka végeztével madárijesztőkké fagyva menekültünk vissza az iskolába melegedni.
Mivel az „etetős brigád” jól bevált, tavasszal azt a feladatot is mi kaptuk, hogy az etetőket cseréljük le madárodúkra. Így az „Odú Kommandó” küldetésre készen újra kivonult az udvarra. Munkamegosztásban dolgoztunk: a fiúk rakták fel a magasan nyújtózkodó ágakra az odúkat, mi, lányok pedig leszedtük az etetőket, persze csak onnan, ahol elértük. Dávud, az „Odúmester” először egyedül mászott fel a fára, majd Marci és Laci bakot tartott neki, ami a létező leginstabilabb megoldás volt, s Laci többször is elkezdte a visszaszámlálást, jelezve, már csak igen korlátolt ideig bírja, és ha Dávud nem siet, akkor könnyen meglehet, hogy dob egy hátast. Nem csak ő ügyeskedett, Kinga is felmászott a röplabdapálya melletti fára, mi pedig lentről navigáltuk őt, hova rakja az odút. Végül karunkon annyi etetővel mentünk be, mint amennyi odúval kijöttünk, s kicsit úgy néztünk ki, mint a karácsonyfák.
Az odúk már stabilan a helyükön vannak, de odakerülésük történetét csak mi nyolcan tudtuk eddig, azzal a sok didergéssel és nevetéssel együtt, amit nemcsak az odúkkal, de az etetőkkel való munka közben is átéltünk.
Az Állatkertben is jártunk
Szakkörünk az idén két, számunkra felejthetetlen látogatást tett a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, ahol annak élővilágával ismerkedhettünk.
Az első látogatás célja a Suschool budapesti ökoiskolák közötti versenyre való felkészülés volt, mely tevékenység során a hazai védett, így a Vörös könyvben jegyzett állatokat kerestük a kertben, hogy azok ismereti és saját készítésű képi anyagával kápráztathassuk el a verseny szakértő zsűrijét. Sikeresen teljesítettük küldetésünket és jelentős anyagot gyűjtöttünk többek között: a fehér gólyáról, a kárpáti hiúzról, az európai fülesbagolyról, az erdei peléről és a földi kutyáról. Persze nem csuktuk be a szemünket a többi, nem hazai egzotikus állatnál sem, vagyis alaposan körülnéztünk.
Második látogatásunk során a kilencedik évfolyamhoz érkezett erdélyi cserediákokat kísértük el az Állatkertbe. Utazásunk nem volt zökkenőmentes, mert amikor odaértünk, bombariadó miatt éppen akkor zárták le a metrót a Batthyány téren. Mindenki izgatottan várta már, hogy láthassa a kert akkori két új lakóját: Nur-Nuru Bint és Vobarát, a két kis koalát. Attól nem kellett félni, hogy elszaladnak, mert nem fürgeségükről híresek, így sikerült megcsodálnunk a két kis új szerzeményt. Ezután egy kellemes sétát tettünk az állatkerten keresztül, miközben ámulatba ejtett minket a megannyi látványosság, átértünk a kert új részlegébe a Holnemvolt Parkba. Itt megnézhettük Magyarország őshonos állatait, valamint akik szerettek volna, bemehettek a kecskesimogatóba, illetve felülhettek a megmaradt hullámvasútra is.
Mind szakkörünk, mind a fogadó- és cserediákok számára felejthetetlen élményben volt részünk.
ELTE Észbontó kémia bemutató előadások
Az Észbontó nemcsak a természettudományos területen továbbtanulók számára tartott, kísérletekkel és egyéb izgalmas érdekességekkel tűzdelt ingyenes előadássorozat, melyet Dr. Róka András főiskolai docens tart az ELTE Kémiai Intézetében. Az előadások az anyag sokoldalúságát járják körül, rengeteg hétköznapi és nem mindennapi témát dolgoznak fel, valamint az egyszerűbb élettani folyamatok kémiai hátterére is fény derítenek. A kémia szakkör keretében három izgalmas péntek estét töltöttünk ezeken az előadásokon. Megismerkedtünk a színek eredetével, megvizsgáltuk az anyagok viselkedését az elektromágneses sugarak hatására, sok-sok kísérlet segített a fény és az anyag kölcsönhatásainak megértésében. A magyarázatok középpontjában mindig a szerkezetre épülő tulajdonságok állnak, és az anyagi rendszerek változásai a folyamatok egymásra épülésével értelmezhetők.
Más alkakommal a konyhakémia rejtelmeivel ismerkedtünk meg. Rálátást nyertünk az élő anyag építőköveire, és fény derült néhény hétköznapi tevékenység kémiai hátterére is. Kukoricát is pattogtattunk, ami odaégett egy kicsit, de még így is elakadt a mi csoportunknál, és varázslatos módon el is tűnt. A mikrohullámú sütőben sült kenyérnek pedig nem a héja, hanem a közepe szenesedett el! Az előadó úr lelkesedése és kedélyes előadásmódja feledhetetlenné tette az előadásokat, a rengeteg kísérlet pedig hihetetlenül izgalmassá varázsolt minden témát.
Mindenképp érdemes részt venni ezeken az eseményeken, mert akit egy kicsit is érdekel a kémia, az hasznosabban nem is tölthetné az időt.
ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény
A tanév végén a biológia óra keretében az egész osztállyal együtt ellátogattunk az ELTE TTK déli tömbjébe, hogy az ott működő Biológiai és Paleontológiai Gyűjteményt és Ásványtárat meglátogassuk.
A Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény elődje a XIX. században Dr. Margó Tivadar professzor által alapított Zoológiai és Összehasonlító Boncztani Múzeum volt, amelyet annak idején Európa három legszebb gyűjteménye között emlegettek. Ez az értékes kollekció 1945-ben a budapesti ostrom alkalmával szinte teljesen megsemmisült. A Biológiai és Paleontológiai Gyűjtemény 2002-ben nyitotta meg kapuit újra az ELTE TTK déli tömbjében, az üvegpiramis alatt, vele egy időben az Ásványtár. A két gyűjtemény és a valamivel később kialakított Matematikai Gyűjtemény egy idő után a Kar Természetrajzi Múzeumaként határozta meg magát és ma is e néven működik.
A biológiai gyűjtemény rengeteg érdekes állati maradvánnyal és preparátummal rendelkezik, embertani készítményei is jelentősek. A sok érdekes dolog közül például lehetett látni: emberi csontvázakat, konzervált félbevágott macskát, félbevágott macskakoponyát, nyúzott mókust, halvaszületett, formalinban tartósított csecsemőket, emberi koponyákat különböző korokból, rengeteg kitömött madarat és még sok egyéb tartósított halat, kígyót, békát, állatokat. Az igazán meglepő a kiállításban az volt, hogy a legtöbb kiállított állati és emberi maradvány igazi volt. Lehetetlen felsorolni mindazt a sok érdekességet és látnivalót, amit ott meg lehetett csodálni. Saját szemünkkel kell látni ezt a nem mindennapi gyűjteményt!
ELTE Ásvány- és kőzettár
Az Egyetem 1635-ös alapítása után az ásványtani ismereteket a fizika keretében tanították. Az önálló természetrajz tantárgy a Mária teréziai reformok során került be az oktatásba, ekkor alapították az önálló ásványgyűjteményt is. Mathias Piller hatalmas gyűjteményével kezdték meg az oktatást, mely később kiegészült Mária Anna főhercegnő értékes kollekciójával, és a bányahivataloktól érkező példányok tovább gazdagították. A II. világháború jelentős kárt tett a gyűjteményben. 2002-ben mai helyére, Lágymányosra költözött a gyűjtemény a Trefort kertből, és itt eredeti állapotában építették újra gyönyörű, teljes bútorzatával együtt.
A kiállítás vezetője rövid ismertetőt tartott, majd különböző ásványokat, kőzeteket, fémérceket mutatott, melyeket kézbe vehettünk, és csoportosítottunk. Ezután szabadon csodálhattuk meg a kétemeletnyi magsságban elhelyezett színesebbnél színesebb ásványokat, melyeket a periódusos rendszer elemei szerint rendszereztek, mindegyiket gondosan felcimkéztek, nevük és kémiai összetételük is ott állt. Láthattunk igazi gyémántot, aranyat, zafírt, rubintot, smaragdot, topázt és még sok gyönyörű kristályt. Valódi meteorit látványában is részünk volt.
A biológiai gyűjtemény mellett az ásványtár is felejthetetlen élményt jelentett számunkra.
Látogatás a Füvészkertben
Egy napsütéses júniusi napon, a tanév utolsó biológia óráján ellátogattunk az ELTE Botanikus Kertjébe: a Füvészkertbe. A város szívében bújik meg ez a gyönyörű és üdítő létesítmény.
Winterl Jakab, a vegytan és a botanika professzora 1771-ben alapította Magyarország első botanikus kertjét. A kert az orvos- és gyógyszerészképzést és a hazai flóra kutatását tűzte ki célul. Később Kitaibel Pál vette át a füvészkert vezetését, akinek nevét a Kárpát-medence természetrajzi leírójaként ismerhetjük. Az üvegházi növények teljes pusztulását hozó II. világháború után a Kert csak az ötvenes években tudott megújulni. Ekkor Soó Rezső akadémikus saját evolúciós rendszere szerint alakíttatta át a rendszertani gyűjteményt. 1960-ban sikerül elérnie a kert országos értékű természetvédelmi területté nyilvánítását. A műemlék jellegű pálmaház felújítása mellett létrehozta a ma is működő kutatólaboratóriumot.
Ma a pálmaház mellett látható az egyik legkülönlegesebb nyitvatermő fa, a Wollemia nobilis (Sárkányfenyő), amely egy „élő kövület”, hiszen a dinoszauruszok kortársa volt. A Füvészkertet rendkívül igényesen tervezték meg, több változatos egységből épül fel: az Üvegház, melyhez hozzáépült a híres Viktória– ház, a különleges szépségű amazonasi tündérrózsa otthona. A pálmaház, a rózsakert, az ázsiai kert, a rendszertani bemutató terület és a gyógynövények kertje egész nyáron látnivalót nyújt az érdeklődők számára. Számtalan fa- és lágyszárú fajjal találkoztunk sétánk során, melyek mellett gondosan elhelyezett kis táblácskákon feltüntették a fajok latin és magyar nevét és rendszertani hovatartozását is, hogy a tanulni vágyó látogató megismerkedhessen a kert lakóival.
Azonban nem csupán tanulás céljából érdemes idelátogatni, kikapcsolódásnak is nagyszerű ez a hely. A kert megnyugtató környezete jó hatással lehet a mindennapokban kimerült, és felgyorsult világunkból idetévedő városi emberre. Tavasszal a pollenallergiások óvakodjanak a Füvészkert aromával és virágporral telített levegőjétől, mert akkor ez a hely számukra maga lehet a pokol.
Nagyszerű, hogy eljöttünk az osztállyal a Füvészkertbe, Molnár Ferenc és Diószegi Sámuel neve mellett mostmár saját emlékeink is kötődnek a Füvészkerthez.
A szakkörök tagjai:
- Aranyosi Réka
- Bácskai Sára
- Balogh Boglárka
- Halilov Dávud
- Honics Marcell
- Juhász László
- Szijártó Fanni
- Takács Kinga
Csatolt fájlok: