Veres Péter Gimnázium

A 40 éves évfordulóhoz kapcsolódva iskolánk volt diákja, Kiss Csilla adott interjút Gazsi Fruzsinának. Egy jelenlegi és egy volt diák beszélget.

A 40 évvel kapcsolatos további hírek a https://verespg.hu/kategoria/altalanos-hir/40-ev/ oldalon találhatók. Az április 24-i ünnepségre pedig a regisztrációs linken lehet jelentkezni.

Kiss Csilla 1994-ben végzett a Veres Péter Gimnáziumban, és most az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban tanít. Osztályfőnöke Csorba László volt. Most iskolai élményeiről mesélt nekünk.

Mennyire nézett ki máshogy az iskola akkor, mint most?

Amikor 1990-ben kezdtem, még csak 4 osztályos volt a gimnázium, tehát nyolcadikban felvételiztünk. 5 osztály volt az évfolyamon, és akkoriban még tagozatok voltak, tehát az A-sok voltak a nyelvi osztály – vagyis angol -, a B-sek a biosz-kémiások, a C-sek a humán irány, azt hiszem, a D-sek és az E-sek voltak a matekosok. Mára már ugye általános oktatás van, úgyhogy ez lehet érdekesség.

Úgy hallottam, hogy abban az időben még a felső emeletet egy másik iskola diákjai használták. Erről vannak emlékei?

Nem, akkor már biztosan nem, amikor én jártam oda. Tisztán emlékszem is, hogy a 2. emeleten melyik terem melyik osztályoké volt. Lehet, hogy az első 4 évben volt az a rendszer, de nálunk már biztosan nem.

A Veres akkor még csak 4 éve épült. Miért pont oda jelentkezett?

Hát, először is a távolság miatt, mert én a szüleimmel Budakalászon laktam, így az az egy HÉV-megálló nagyon kapóra jött. A másik ok pedig, hogy én ekkor orvos szerettem volna lenni, és a biosz-kémia tagozat is erős volt. De egyébként addigra már nagyon jó hírneve volt a Veresnek, tehát már a legerősebb iskolák közé sorolták.
Most történelmet tanít, és az egyetemen is történelmet tanult. Mikor és hogyan jött ez a váltás a biológiáról?
Ez egy vicces történet egyébként. Amikor 2. év végén, vagyis 10. osztály végén faktot kellett választani, kémia nem igazán volt, úgyhogy biológiára akartam menni, mert az orvosi egyetem volt a tervem. Ekkor Uhrmann Iván volt a magyartanárom, és ő nem értette, mert látta, hogy nagyon érdekelnek engem a humán tantárgyak is. A 3. évemben pedig félévkor odajött hozzám az osztályfőnököm, és mondta, hogy a tanári közösség arra a döntésre jutott, hogy engem áthelyeznek a történelem fakultációra. Rögtön mondtam, hogy rendben, és átmentem, és jó döntésnek bizonyult. Egyébként valószínűleg nem hozhattak ilyen döntést, csak így akart meggyőzni.

Mikor járt az iskolában utoljára?

Talán 7-8 éve. Tanári kísérő voltam egy programon, és lehetett iskolát választani, úgyhogy nyilván a Veresbe jöttem. De hülyeséget mondok, mert 2024-ben, a 30 éves osztálytalálkozónkat is ott tartottuk. Fura volt mindenkit látni!
Mennyire tartja a kapcsolatot a régi osztálytársaival? Milyen volt az osztályközösség?
Leginkább online néha rányomunk egymásra, esetleg beszélünk pár szót, de nem igazán járunk össze. Nem volt rossz osztályunk egyáltalán, kedveltük egymást. De nem igazán voltak klikkek, inkább mindenki mindenkivel elvolt, vagy volt 1-2 közeli barátja, és vicces, hogy 3 házaspár is van az osztályból. Nekem a legközelebbi barátaim egyébként az általános iskolából vannak. Gimiből és egyetemről nincsenek olyanok, akikkel gyakran beszélgetnék.

Hol tart most a karrierjében? Hogyan jutott ide?

Akkoriban még nem volt olyan sok egyetemi lehetőség, így én az ELTE BTK történelem szakára jelentkeztem, és szerencsére fel is vettek. Ez ekkor még a pedagógiával össze volt kötve, így egyértelmű volt, hogy töritanár lesz belőlem. 1999-ben elvégeztem az egyetemet, és azóta a Trefortban tanítok.

Vannak-e még célok, amiket el szeretne érni a karrierjében?

Hát, a karrieremben már nem nagyon. 2014 óta az iskolában a történelem-munkaközösség vezetője is vagyok. Persze mindig lehet feljebb menni, de az igazgatóság engem sose vonzott. 2008-ban doktorit is csináltam történettudományból, úgyhogy szerintem, amit szerettem volna karrierszinten elérni, azt már megtettem. Van 3 gyerekem, úgyhogy már inkább a magánéletre fektetek nagyobb hangsúlyt.

Van olyan tanár, akit különösen kedvelt?

Az imént említett Uhrmann tanár urat nagyon szerettem, és nagy szerencsémre még az egyetemen is tanított, így akkor is voltak vele közös óráim. Lator tanár urat is kifejezetten kedveltem, ő volt a töritanárom. Egy pár éve pedig segítettem neki egy történelem-tankönyv megírásában, tehát a jó viszony megmaradt. A 3. és 4. évemben pedig a Lelkes tanárnő vette át a történelemcsoportunkat, és őt is szerettem. Tiszavölgyi István, aki az igazgató is volt, tanított minket a 2. évünkben, ő nagyon szigorú volt. Végül negyedikben újra tanított minket, tudott keménykezű lenni. Én viszont, főleg így tanárként, meg utólag visszanézve értem, hogy miért volt ilyen.

Mi volt akkor a legnehezebb az iskolai éveiben?

Nekem nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy amíg általános iskolában úgy voltam kitűnő, hogy alig tanultam valamit, itt azért sokkal többet kellett készülni, hogy ötöst kapjak. Emellett az is fura volt, hogy nyolcadikig mindig kiemelkedő voltam az osztályomban, viszont itt korábbi osztályelsőkből állt össze a csapat. Nyilván ez fiatalon azért nagy sokkhatásként tud érni.

Mi a kedvenc élménye, osztálykirándulása, amire szívesen visszatekint?

Az osztályfőnököm nagyon szeretett kirándulni, így osztálykirándulásokon mindig hosszú túrákra mentünk, és általában valahol az erdő közepén laktunk nomád körülmények között. Sokszor nem volt térerő, meleg víz, úgyhogy ez azért sokkoló volt. Mivel mi voltunk a biosz-kémiás osztály, sokszor csak az volt a program, hogy növényeket meg állatokat nézegettünk.
Az egyik kedvenc élményem viszont a bécsi kirándulás, amit végül én szerveztem. 4. osztály őszén felkerestem Csorba tanár urat, hogy esetleg mehetnénk-e Bécsbe az osztállyal, és ő azt válaszolta: „Hát, ha te megszervezed.” Úgyhogy meg is szerveztem, és kicsit ilyen turistavezetőnek is beálltam. Ez akkoriban nagyon nagy különlegességnek számított, hiszen a sítáboron kívül nem nagyon volt külföldi lehetőség, főleg nem nyugati városba. Ráadásul ezt a tanárok is nagyon értékelték, hogy egyedül megszerveztem ezt a programot.

Nagyon szépen köszönöm az interjút!

Az interjút készítette Gazsi Fruzsina