Veres Péter Gimnázium

A 40 éves évfordulóhoz kapcsolódva iskolánk volt diákja, Garamvölgyi Balázs adott interjút Páczelt Zsófinak. Egy jelenlegi és egy volt diák beszélget.

A 40 évvel kapcsolatos további hírek a https://verespg.hu/kategoria/altalanos-hir/40-ev/ oldalon találhatók. Az április 24-i ünnepségre pedig a regisztrációs linken lehet jelentkezni.

Az első kérdésem, hogy melyik évben végeztél és ki volt az osztályfőnököd?
’88-ban kezdtem és ’92-ben végeztem, jó régen. Papp György volt az osztályfőnököm, B osztály volt.
Fel tudnál idézni olyan kedvenc emléket, amire szívesen visszatekintesz, sokszor eszedbe jut?
Mind a négy év nagyon jó volt, tehát nem tudnék kiragadni egy kedvenc emléket. Szerettem a gimnazista éveket, csak jóra tudok emlékezni ennyi év távlatából.
Mi volt a legnehezebb az iskolai években?
Nekem nem volt nehéz ez a négy év, jól tanultam. Talán az első év eleje volt kicsit szokatlan: egy általános iskolából átmenni a gimnáziumba. Az első egy-két hónapban hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy más a követelményrendszer, újak a tanárok – tehát ez volt az elején kihívás, de utána szerintem minden könnyen ment. Én nem is emlékszem olyan nagyon nagy dologra, ami megterhelő lett volna, teljesen jó volt. Az eleje nehezebb volt, aztán hozzá lehetett szokni mindenhez. Összességében csak jó élményekre emlékszem. Ennyi év után csak a jóra emlékszik az ember.
Köszönöm. Volt kedvenc tanárod, ha igen, akkor miért pont ő?
Kedvenc tanárom… Igazából az összes tanárt nagyon szerettem, nekünk szerencsénk volt, mert csak jó tanáraink voltak. A szívemnek legkedvesebb talán Hőnich Orsolya volt, a történelemtanárom. Nagy szeretettel emlékszem az óráira, de igazából a matematikaórákra is, Papp György biológiaóráira, azok is felejthetetlenek voltak – Igazából mindenre. Skripeczky Bertalan, Berci bácsi nemrég elhunyt, ő volt a tornatanárunk. Az összes tanárra csak szeretettel emlékszem. Jól tanítottak, minden tanár tényleg próbálta átadni azt a tudást, amire később egyébként szükségünk volt. Azt tudom mondani, hogy nekünk az összes tanárunk jó volt, meg voltunk elégedve. Talán az irodalom és a nyelvtan volt a legnehezebb számomra, de attól függetlenül tényleg csak jót tudok mondani, jó tanáraink voltak.
Milyen „faktot” választottál, hol tanultál tovább?
Nekünk szerintem ilyen nem nagyon volt, nem emlékszem, hogy bármilyen fakultációt lehetett választani. Úgy rémlik, hogy több matematika és történelem volt, de igazából már nem emlékszem pontosan.
Matematikából és történelemből felvételiztem az egyetemre. Idegen nyelvet már nem kellett tanulnom, mert volt több nyelvvizsgám, abból nekem lyukasóráim voltak, testnevelés sem volt már akkor.
A Közgazdaságtudományi Egyetemre felvételiztem, fel is vettek. Szerencsém volt, mert pont elértem a minimum pontszámot. Hat évig jártam a budapesti „Közgázra”, az utolsó évet a London School of Economics-on végeztem Angliában.
Azt biztosan állítom, hogyha nem itt végeztem volna ebben a gimnáziumban, nem azok lettek volna a matematika- és a történelemtanáraim, akkor szerintem nem vettek volna fel elsőre az egyetemre. Tehát én azt tudom mondani, hogy mind a két tantárgyból teljesen tökéletesen fel tudtam készülni. Szerencsém is volt, nagyon jó tanáraim is voltak, és jó kérdéseket kaptam a felvételin.
Van esetleg olyan iskola alatt megtanult lecke, akár konkrét, vagy másfajta, ami későbbi években segített neked?
Nem is tudom… azt hiszem, talán a pozitív gondolkodás. Nem tudom most, hogy milyen a gimnázium, – ugye ez nagyon régen volt, 36-37 éve, tehát ez elég régen volt – de talán a közösségszellem, a pozitív gondolkodás. Az, hogy egymásnak tudtunk segíteni, ez meghatározó volt. Az biztos, hogy a gimnázium szerintem nehezebb volt, legalábbis a végén, mint az egyetem. Többet is tanultam, mint az egyetemen, a felsőoktatás lazább volt. Valószínű azért is, mert nagyon jó gimnáziumba jártam. Mit adott még a gimnázium? Azt tudom mondani, hogy kritikus gondolkodást és megtanultam tényleg pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.
Miért is volt más, meg hogyan tudott minket egy közösségbe kovácsolni, a gimnázium? Nem tudom, hogy most, hogy van nálatok, de akkor volt két 30 perces szünet.
Most nincs.
Na, hát ez nagyon jó volt, a két darab 30 perces szünet, mert teljesen ki lehetett kapcsolni, lehetett beszélgetni, barátkozni, másik osztállyal is. Mindig be volt kapcsolva tévé, ment az MTV, ment a zene. Tehát egy nagyon jó kis közösség volt. Szerettem, hogy nemcsak a tanulásról szólt minden. A gimnázium vadonatúj volt. Te nem tudod, de amikor mi kezdtünk el gimnáziumba járni, akkor mi voltunk a harmadik évfolyam. Bátyám egy évfolyammal járt fölöttem. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag volt még kettő évfolyam, meg mi. És volt négy osztály összesen évfolyamonként. Ez azt jelenti, hogy mindenki ismert mindenkit. Gyakorlatilag ezért is voltak jók a félórás szünetek, ott viszonylag kevesen voltunk, nagyon jól lehetett barátkozni, összehangolódott mindenki, ez egy pozitív közösséget tudott összehozni. Nem voltak intrikák. A tanárokat is könnyen el lehetett érni. Nagyon jó emlékei vannak szerintem mindenkinek, aki odajárt abban az időben. Azt tudom mondani, hogy amit kaptunk az iskolától, az a rendszeretet, a pozitív gondolkodás. Gyakorlatilag szerintem az a tudás pont elegendő volt arra, hogy aki tovább szeretett volna tanulni, ki tudta választani azt, hogy hova szeretne jelentkezni, és én konkrétan úgy emlékszem, hogy a mi osztályunkban mindenkit felvettek oda, ahová szeretett volna lenni.

Van esetleg kedvenc osztálykirándulásos élményed?
Nem igazán, mert ez elég rég volt. Ezek az osztálykirándulások összemosódnak az emlékezetemben. Mindig két-három naposak voltak, de lehet, hogy volt egy-kettő, hosszabb.
Mindig minden nagyon jól meg volt szervezve. Tényleg pont annyi nap volt, amennyi kellett. Nem mentünk messzire, Visegrádtól kezdve mindenfelé voltunk. Azt tudom, hogy nagyon jó, baráti, hangulatos osztálykirándulások voltak.
Mikor jártál az iskolában utoljára, milyen érzés volt?
Utoljára egy szomorú esemény miatt jártam ott, Skripeczky Bertalan emléktábláját avattuk fel a tornateremben. Viszonylag keveset járok vissza, már csak azért is, mert 26-27 éve külföldön élek. Most az elmúlt néhány évben többlaki életem van. Amikor ’99 végén külföldre költöztem, nem gyakran volt megoldható az utazás, de az iskolát azért figyelemmel kísértem, tanáraimmal is tartjuk a kapcsolatot. Értelemszerűen próbáltam támogatni is az iskolát.
Létrehoztunk a történelemtanárokkal közösen egy díjat, finanszíroztam, hogy tudjanak külföldre menni a kimagasló tehetséggel rendelkező diákok, akik történelemből értek el szép eredményeket, így próbáltam a magam módján valahogy segíteni, támogatni mind az iskolát, mind pedig a tehetséges diákokat.
Tartod még esetleg a kapcsolatot régi osztálytársakkal vagy régi Veresesekkel?
Hogyne, persze! Nem mindenkivel azért, régen végeztünk mi már, de konkrétan a napokban is az egyik osztálytársammal beszéltem, ő vadász, tervezünk is egy találkozást.
A munkádról egy kicsit tudnál mesélni?
Igen, én az Arab-öböllel foglalkozom, az Arab-öbölben éltem, élek. Mint említettem, a gimnázium után felvettek a Közgazdaságtudományi Egyetemre, diplomáciát szerettem volna tanulni, így is lett – a nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem. Az egyetem elvégzése után a Coca-Colánál kötöttem ki marketing területen. Nem sokat, olyan másfél-két évet dolgoztam ott, aztán saját elhatározásból elmentem az Arab-öbölbe, megtanultam a nyelvet az egyetemen. Szaúd-Arábiában dolgoztam számos nagyvállalatnál töltöttem be közép- és felsővezetői pozíciókat. Az elmúlt évtizedben saját cégem alapítottam, nemzetközi pénzügyi tanácsadással foglalkozom Távol-Keleten, az Egyesült Államokban, még Afrikában is dolgoztam egy picit. Ha jól emlékszem, 16-17 éve vagyok Magyarország tiszteletbeli konzulja Bahreinben. Úgy érzem, megérte nemzetközi kapcsolatokat tanulni. Tiszteletbeli konzulként Magyarország és Bahrein gazdasági, kulturális, politikai és egyéb kapcsolatainak a fejlesztéséért dolgozom. Most például – biztos hallgattad a híreket – sajnos kitört a háború, és szerepet kellett vállalni a kinttartózkodó magyar turisták segítésében – szeretem ezt a munkát. Elég gyorsan változik a világ, de valószínű, hogy nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal, befektetésekkel fogok foglalkozni a továbbiakban is. Befektető vagyok cégekben is, illetve kezdő vállalkozásokban, startupokban, technológiai cégekben, tehát ezen a területen fogok szerintem még a következő években is biztos dolgozni.
Köszönöm, hogy időt szántál az interjúra.
Nincs mit, bármikor. Nyugodtan keress, segítek.
Köszönöm szépen.

Az interjút készítette Páczelt Zsófia.

A kép forrása: Facebook