Veres Péter Gimnázium

A 40 éves évfordulóhoz kapcsolódva iskolánk volt diákja, Ratatics Péter adott interjút Páczelt Zsófinak. Egy jelenlegi és egy volt diák beszélget.

A 40 évvel kapcsolatos további hírek a https://verespg.hu/kategoria/altalanos-hir/40-ev/ oldalon találhatók. Az április 24-i ünnepségre pedig a regisztrációs linken lehet jelentkezni.

Ki volt az osztályfőnököd, melyik évben végeztél?
2001-ben végeztem, és a Biczó Ildikó volt akkor már az osztályfőnökünk, de nem végig, mert Székely tanár úrral kezdtünk, csak utána ő elment, és Biczó Ildikó vett át minket.
Értem. Egyébként én nagyon szeretem őt, mert nekem is tanított biológiát. Mi volt a kedvenc emléked, amire szívesen visszatekintesz, vagy esetleg sokszor eszedbe jut?
Na, ez egy nehéz kérdés azért, mert most már 25 év távlatában gondolkodunk, és szerintem nagyon igaz, hogy egy idő után az emberben, amik leginkább megmaradnak, azok az élmények. És az érzések. Ha például érzel egy illatot, az is egy érzést kelt benned, hogy milyen volt a te megélésed akkor, amikor az a valami történet. És hogyha én az iskolára visszagondolok, akkor nem egy kiragadott emléket mondanék, hanem inkább csak azt, hogy maga a közösség milyen volt. Nekem a legjobb emlékem az iskolában az osztályközösségünk volt. De egyébként persze, ha az ember elkezd róla beszélni, akkor számtalan emlék jön (a Tisza-túrák például), ami nem kifejezetten az oktatáshoz tartozik, de az iskolai emlékek sorában az nálam nagyon-nagyon a topon van.
Igen. Mi volt a legnehezebb az iskolai éveidben?
Hát a reggeli fölkelések. Gyerekként az olyan nagyon-nagyon kiábrándító, hogy föl kell kelni, fáradt vagyok, akkor még nem iszol kávét, akkor még magadnak kell rendezned a soraidat. De a tanulás tekintetében nekem talán a magyar volt a legnehezebb.
Volt kedvenc tanárod, és ha igen, akkor miért pont ő, vagy mi fogott meg?
Hát akire mindig nagyon-nagyon szívesen gondolok vissza: egyrészt a matektanárom Simon János, a személyisége, a habitusa, nyugodtsága, következetessége és hát nyilván a szakmai felkészültsége, hogyha ezeket így utólag az ember összeadja, átgondolja, ő mindig nagyon-nagyon topon volt, de hát nyilván én nagyon szerettem a testnevelés órákat is Gulival.
Milyen fakultációt választottál, hogyan segített ez a továbbtanulásban, vagy hol tanultál tovább?
Matekfakultációra jártam, akkor még a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, amit ma már Corvinusnak hívnak, akartam tovább tanulni. Ezért a felvételinél nagyon-nagyon sokat jelentett, hogy mind matekból, mind történelemből nagyon jól felkészített az iskola.
Simon tanár úr tanította a faktot is neked?
Igen, igen.
Most hol tartasz a karrieredben? Hogyan jutottál ide?
Ahogy mondtam, a közgazdaságtudomány irányába mentem el.
De lehet, hogy azért, mert az nagyon általános és nem annyira specifikus. Tehát, hogyha elmész egy közgazdaságtudományi irányába, akkor igazából mindenhez értesz, de semmihez sem. Ez nem egy mérnöki irány, nem egy stand-up fakultáció. Tehát megtanulsz gondolkodni, megtanulod a gazdaságnak a működését, megtanulsz számolni, megtanulod, hogy mitől működik egy jó vállalat. És ez nekem nagyjából igaz volt, hogy én úgy éreztem, hogy én nem egy vállalkozói családból származom, tehát nem saját vállalata volt a szüleimnek vagy saját cégei, hanem ők is mindig alkalmazotti létben voltak, és engem ez vonzott egyébként, hogy egy nagy magyar vállalatnál vagy nemzetközi vállalatnál hogyan tudnék érvényesülni. És a közgazdaságtudomány után, amikor elvégeztem az egyetemet, akkor még nem ez a BSc-s rendszer volt, hanem 5 év volt az egyetem, és amikor elvégeztem, akkor utána én egyből a MOL-hoz jöttem, ami egy véletlen volt, nem egy tudatos választás, de úgy gondoltam, hogy egy próbát megér. És itt ragadtam. Az elmúlt 19 évben, most már idei lesz a 20. év, mióta itt vagyok a MOL csoportnál, és itt különböző pozíciókban voltam. Nyilván előbb pályakezdőként, aztán szakértőként, aztán vezetőként, aztán először ilyen első szintű, vagy úgy hívják, hogy first line leader, amikor először szakértőket vezetsz. Aztán utána vezetőket vezettem, és aztán felsővezetői szintig jutottam. Most én vagyok a MOL kiskereskedelmi divíziójának az ügyvezetője, de emellett egyébként van egy másik, már inkább társadalmi pozícióm. A Budapesti Műszaki Egyetemet megvette a Mol-csoport, és ennek a fenntartójának vagyok az elnöke, úgyhogy elkezdünk egy szerintem nagyon szép, ámbár nagyon nehéz feladatot, hogy a Műszaki Egyetem megújítását, átformálását európai és akár nemzetközi szinten a rangsorban való feljebb lépését segítsük elő. Főleg akkor, amikor a mesterséges intelligencia miatt ennyire változnak a dolgok, meg az informatika, mint olyan, teljesen behálózta az életünket, hogy akkor pont egy ilyen társadalomtudományi szemléletű mérnöki gondolkodási központot hogyan lehet megújítani. És hát van egy harmadik feladatom, harmadik pozícióm, az Újpest FC-nek az elnöke vagyok, ami meg sport, ami megint egy teljesen más világ. Tehát azt gondolom, hogy ma a szakmai életemet ez a három dolog teszi ki. A gazdaságban, itt elsősorban kiskereskedelemben, az oktatástudományban való segédkezés, főleg a Műszaki Egyetem élén, illetve a sport világába való, vagy a futball világába való belelátás.
Színes az élet.
Igen. Milyen jövőbeli terveid vannak? Van esetleg valami, amit említeni szeretnél?
Igen. Ugye nyilván ahogy az ember öregszik, meg halad előre az életében, különböző fontosságú dolgok vannak. Először, amikor befejezted a tanulmányaidat, akkor az első az, hogy keress annyi pénzt, hogy saját magadat el tudd látni. Aztán utána csinálj olyan dolgokat, amiknek a célja egyébként nem csak az, hogy pénzt keress és magadat ellássad, hanem már az is, hogy tényleg szeresd azt csinálni, megtaláljad benne önmagadat, azt a szakmai pályát, amiben úgy érzed, hogy jó is vagy, és még ráadásul érdekel is. Aztán jön a család, tehát van a karrier és a család része, ahol találj magadnak egy párt, aztán legyenek gyerekeitek, és akkor utána a gyerekeknek a fejlődése, nevelése egy nagyon komoly feladat. Két kisfiam van, egy 8 és egy 4 éves, úgyhogy a jövőbeli terveimben, legalább a következő 10 évben még biztos benne van, hogy őket valahogy a helyes pályára támogassam, vagy segítsem azt, hogy ők megtalálják önmagukat, hogy mik is akarnak lenni. És van egy harmadik lába az én világomnak a szakmai lét, a család mellett, ez pedig az egyén, tehát te saját magad, hogy azért magaddal is próbálj foglalkozni. Hosszú távon friss maradj, egészséges maradj. Ebben a mozgásnak, a sportnak szerintem nagyon-nagyon sok szerepe van. És ezt mint egy széket képzeljük el, aminek három lába van, és akkor stabil, hogyha mindegyik lába viszonylag ugyanolyan hosszúságú, mert különben elkezd billegni, úgyhogy ezt a hármat kell szerintem jól menedzselni az életed során.
És hogy kerültél az Újpest FC-hez?
Ez is egy olyan dolog, hogy az Újpest FC-t is megvette a MOL, amiben nekem magában az akvizicióban is szerepem volt. Az a társadalmi vállalásunk van ebben a dologban, hogy bebizonyítjuk, hogy egy futballklubot, egy sportklubot is lehet jól menedzselni, és lehet profitábilisan vagy pénzügyileg fenntartható módon kezelni. Mint a gazdasági életben, ugyanazokat a logikákat beülteted egy sportklub működésébe is. Tehát, hogy legyenek gazdaságilag átgondoltak a döntéseid, legyen transzparens, átlátható a működése, az ügyfelek, (a szurkolók), kiszolgálását előtérbe helyezed, hiszen a végén mégis ők szavaznak bizalmat neked azzal, hogy megveszik a belépőjegyet, vagy megveszik a te csapatod által fémjelzett termékeket, tehát alapvetően ez hajtja előre a klubot, és mi most ennek az útnak nagyon az elején vagyunk, úgyhogy még bukdácsolunk benne, de úgy érzem, hogy most már azért kezdünk a helyes irányba haladni.
Vannak esetleg olyan, az iskolában megtanult konkrét leckék, amik későbbi éveidben segítettek, vagy esetleg motiváltak?
Igen, és tök rossz lenne az interjún, hogyha azt mondanám, hogy nincs ilyen. Az iskolát csak túl kell élni, de nem használ semmire. Nem. Vannak hard skillek, amiket az ember megtanul, még akkor is, ha nem tudja, hogy megtanulta.
De vannak olyanok is, amikről nyilván tudod azt, hogy igen, ezek tök jók, ezek segítettek nekem. Ilyen a matematika szerintem, ami egy rendszerben való gondolkodást, összefüggésekben való gondolkodást segít. Én azt nagyon szerettem.
Az kérdés, hogy mennyit tanultál az oktatásban, a tanároktól, mennyit a saját osztálytársaidtól. De mondjuk egy kritikus gondolkodás az szerintem az egy nagyon-nagyon fontos skill, amit tudni kell, hogy ne feltétlen fogadj el mindent úgy, ahogy van, hanem próbáld megérteni, hogy miért van úgy, ahogy van, és lehet-e másképp. Tehát ez a kritikus gondolkodás, a gondolkodás maga, és szerintem a Veres Péter Gimnáziumban ez nagyon jó volt. Úgyhogy talán ezeket emelném ki.
Még kicsit visszatérve az iskolára, van kedvenc konkrét osztálykirándulásod, vagy azon belül ilyen élményed?
Igen, van egyébként, mégpedig Sopronban voltunk osztálykiránduláson, ami nekem azért maradt meg ennyire élesen, meg azért egyértelmű, hogy ez volt számomra a kedvenc, mert én Sopronban születtem, és onnan költöztünk föl a családommal, és amikor oda visszamentünk úgy, mint osztálykirándulás, akkor azt egy kicsit úgy éltem meg, hogy akkor ott én vagyok a házigazda a többieknek, és meg kell mutatnom a jó helyeket.
Voltál a ballagás óta a Veresben, ha igen, akkor milyen érzés volt újra belépni?
Igen, voltam, és hogyha így visszagondolok, akkor a ballagás után egy-két évvel később viszonylag sűrűn visszajártunk, talán még focizni is az udvaron, vagy a tornateremben, de minden évben volt nyár végén egy öregdiák találkozó. És az ilyen tök jól bevett szokás volt, hogy akkor ott találkoztunk. Beszélgettünk, aztán utána elmentünk valahova kocsmázni.
Igen, az szerencsére most is van, jól össze tudja hozni a régi diákokat.
Igen.
És tartod még esetleg valamelyik régi osztálytársaddal, vagy évfolyamtársaddal, vagy akár veresessel a kapcsolatod?
Igen, hát a padtársam, Görbicz Gergely, vele kifejezetten szoros maradt a kapcsolatunk, együtt jártunk egyetemre is, és azóta is tulajdonképpen élő a kapcsolatunk.
De mondjuk a Facebook segítségével, a social media segítségével van közös csoportja az osztálynak, és ott azért nyomon tudom követni azt, hogy kivel mi történt, ki hol jár éppen az életében, akár a szakmai, akár a magánéletében. Amit nagyon-nagyon sajnálok, hogy a 20 éves érettségi találkozónk pont a Covid idejére esett, és akkor nem egy személyes találkozó volt, hanem otthon mindenki a számítógépe előtt jelentkezett be kamerán keresztül, és az nem volt nyilván annyira jó, mint ha személyesen találkoztunk volna. De éppen most szerveződik a 25. találkozónk, amit nagyon várok, úgyhogy most éppen időpont-egyeztetés van, ami azért nem egy egyszerű dolog.
Igen, ez biztos.
Sokan külföldön élnek, máshol élnek, ritkábban vannak itthon, úgyhogy próbáljuk összehozni, de nagyon várom már. Pont amiről az elején is beszéltünk, és talán arra a kérdésedre nem is válaszoltam, hogy amikor belépek a Veres Péter Gimnáziumba, tudod, így elöntenek az emlékek. Nyilván így minden nap nem ezzel kelsz, nem ezzel fekszel, és hogyha elkezdesz gondolkodni, akkor úgy ritkábban jutnak eszedbe emlékek. De amikor szembe jön, belépsz, megérzed az illatokat, meglátod azokat a helyeket, amik gyerekként is mindennap az életed részei voltak. 14-től 18 éves korig az szerintem egy eszme, az egy nagyon-nagyon fontos időszak az emberek életében. És akkor bemész az öltözőbe, ahol lecserélted a ruháidat, itt felhúztad a papucsot, felvetted a mellényt, fölmész az osztályterembe. Nem tudom, megvannak-e még azok a vitorlák, vagy seem a díszítésben, azok ilyen nagyon emblematikus dolgok voltak.
És akkor tudod, sokat jelentenek az emlékek. És ugyanez egy osztálytalálkozó tekintetében is, hogy találkozol azokkal, akik abban a négy évben tulajdonképpen a mindennapjaid voltak. És akkor rengeteg közös emlék jut eszedbe.
A kérdéseknek a végére értünk. Van valami, amit még meg szeretnél osztani az iskolával vagy a munkáddal kapcsolatban?
Hát annyi, hogy tudod, amikor benne vagy a gimnáziumi években, akkor úgy átszaladnak rajtad. És akkor nem feltétlenül realizálod, hogy egyébként ez mennyire jó része az életednek. Míg otthon laksz a szüleiddel, vagy nem magadról gondoskodsz, de közben már azért fiatal felnőtt vagy. Ez a tinikor, tehát amikor már úgy el akarsz szakadni otthonról, már ne mondjon meg neked senki semmit, de ugyanakkor mégis jó az, hogy vannak igazodási pontok és kialakulnak kapcsolatok, barátok, első szerelmek, első érzelmek, az egy eszméletlen jó korszak. Mindenki élje meg nagyon jól, amennyire csak tudja!. És tartsátok a kapcsolatot egymással! Igen, ez mindenképp.
Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.

Az interjút készítette Páczelt Zsófia

A kép forrása: LinkedIn (https://hu.linkedin.com/in/peter-ratatics-44213496)