Veres Péter Gimnázium

A 40 éves évfordulóhoz kapcsolódva iskolánk volt diákja, Pusztai Tamás adott interjút Gazsi Fruzsinának. Egy jelenlegi és egy volt diák beszélget.

A 40 évvel kapcsolatos további hírek a https://verespg.hu/kategoria/altalanos-hir/40-ev/ oldalon találhatók. Az április 24-i ünnepségre pedig a regisztrációs linken lehet jelentkezni.

A Veres Péter Gimnázium 40. évfordulója alkalmából készülő interjúsorozatunk mai vendége Pusztai Tamás. Boncz Andrea osztályában végzett 2010-ben, majd az egyetemen közgazdaságtant tanult. 2013-ban kezdett el videókat készíteni YouTube-csatornájára, ahol ma már közel 900 ezer feliratkozója van. Ismertségét kezdetben a gameplay-videóknak köszönhette, de azóta a focis és a reakciócsatornája is rendkívül népszerű. Természetesen nem másról van szó, mint Nessajról. Szia, köszönjük, hogy eljöttél!
Helló, sziasztok! Köszönöm szépen a meghívást!
Szeretnél esetleg valamit hozzátenni a bemutatáshoz?
Nem, köszönöm, jobban utánanéztetek ezeknek a dolgoknak, mint ahogy én emlékszem rájuk.
Láttunk már öregdiák-találkozókon is. Milyen érzés visszajárni az iskolába?
Furcsa, mert úgy érzem, azóta sem nőttem fel igazán. Mintha csak tegnap lett volna, hogy itt végeztem. Jó érzés visszajönni, mert kicsit újra gyereknek érezhetem magam – részben egyébként emiatt is kezdtem el a tartalomgyártást. Kellemes élmény.
Hogyan élted meg a gimnáziumi éveid alatt a közösségi életet? Könnyen beilleszkedtél, vagy inkább stresszforrás volt számodra?
Az első hét nagyon izgalmas volt: új iskola, új környezet. Mindig is könnyen barátkozó, sokat kommunikáló típus voltam, így miután a kezdeti drukk elmúlt, hamar megtaláltam azokat a barátokat, akikkel a nyolc év alatt végig szoros maradt a kapcsolatom. Ez az iskola kiemelkedő volt abban, ahogy közösségként kezelte az osztályokat és figyelt a feszültségek megelőzésére. Csak jó emlékeim vannak; a rosszakat az évek alatt már kiszelektáltam.
Vannak még olyan barátaid, akiket itt ismertél meg?
Szinte az összes mai barátom az osztálytársam volt, vagy rajtuk keresztül ismertem meg őket. Kevés a kivétel; olyan mély barátságokat sem az egyetem alatt, sem a munka során nem kötöttem, mint itt a suliban.
Az internetes szerepléshez fontos a jó szociális érzék. Hogyan tudtad hasznosítani a gimiben szerzett közösségi tapasztalatokat a karrieredben?
Ebbe az ember csak utólag gondol bele. Az, hogy tinédzserként megismerjük önmagunkat és a személyiségünket, magától értetődően hasznosul a felnőtt életben. Biztosan sokat segített, hogy megtanultam különféle emberekkel kommunikálni, legyen szó osztálytársakról vagy tanárokról. Ez a rutin segít abban, hogy ma már rengeteg emberhez kell szólnom, és meg kell találnom velük a közös hangot. Lekopogom: egyelőre működik.
Említetted már videóidban a „sulikörös” anekdotákat, amikor az udvaron keresztül csaltátok le a futást. Vannak még hasonló vicces történeteid?
Kérdés, mi az, amit megtarthatunk, és mi az, ami a vágóasztalon végzi… . Igen, a testnevelésórák izgalmasak voltak, de Hajdú tanár úr hamar rájött a trükkjeinkre. Ilyenkor megkért minket, hogy mozogjunk még egy negyedórát az iskola körül. Be kellett látnunk, hogy nem mi voltunk az elsők, akik ilyen „okosnak” hitték magukat; a tanárok felkészültek voltak. Ötödikben még a függönyök anyagát teszteltük és a határainkat próbálgattuk, nyilván a tanárokkal és egymással szemben is, de a szép ebben az, hogy szépen lassan emberekké formálódtunk azokból a kölykökből, akiket ide felvettek.
Milyen tantárgyak érdekeltek, és mi volt a hobbid? Mennyire hasonlít az akkori jövőképed a mostani életedre?
Akkoriban még nem szerepelt a terveim között, hogy tartalomgyártásból fogok élni. Szerettem a történelmet, az angolt és persze a focit. Nem éreztem, hogy a tantárgyi jegyeimnek kellene meghatározniuk az utamat. Szerettem az iskolai életet, bár nem állítom, hogy rajongtam a témazárókért. Utólag visszagondolva sok múlt azon, mennyire tudtam együtt rezonálni az adott tanárral. Ahol emberileg megvolt a kapcsolódás, ott jobban ment a tanulás is.
A szereplés és a videózás már akkor is érdekelt?
Az informatika világa és a számítógépekben rejlő potenciál mindig is vonzott. Maga a videókészítés akkor még nem volt a fejemben, de szerepelni és „hangosnak” lenni mindig szerettem. Ebből igen korán voltak is problémák, szerintem egy hónap se telt el, amikor ötödik osztályban először kellett az igazgató úrral és helyettessel egyeztetni arról, hogy mi a megfelelő stílus és hangerő, amit egy tanórán megengedhet magának az ember. Szerettem a központban lenni, ami manapság egy negatív jelző. Nem dicséret, ha azt mondják, hogy az ember szeret szerepelni, de én ebben abszolút a pozitívumot láttam, látom. Szerettem kommunikálni, szerettem középpontban lenni, én ezt élveztem.
A YouTube-csatornád kapcsán: eredetileg csak a barátaidnak töltöttél fel videókat. Már akkor is Nessaj volt a neved? Honnan ered ez a név?
A név már megvolt, egy korai videojátékból, a Dotából kölcsönöztem az egyik karakter után. Nincs mögötte nagy megfejtés. Ez a karrier nem volt előre eltervezve; az élet hozta a következő lépéseket. Szerintem nem is szabad mindent túlszervezni, mert akkor könnyen jön a csalódás.
Mennyire furcsa, hogy sokan csak a YouTube-neveden ismernek?
Ez nem probléma. Bármilyen alkotói tevékenységnél fontos, hogy az ember el tudja választani a munkáját a magánéletétől. Sosem volt titok az eredeti nevem, de furcsa lenne „művésznév” nélkül alkotni.
Van különbség a mindennapi és az internetes személyiséged között?
Éles különbség nincs, inkább csak felerősítek bizonyos vonásokat. Ebben a szerepben lehetek gyerekes és önfeledt, amit a való életben a felelősségek mellett nem mindig tehetnék meg. Nessaj nem egy szerep, hanem egy önazonos karakter.
Végzettséged szerint közgazdász vagy. Mikor jött el az a pont, amikor a tartalomgyártás főállású karrierré vált?
Már 4-5 éve dolgoztam egy marketinges cégnél, amikor a videózás kezdett komolyra fordulni. Akkoriban ez még abszolút underground dolognak számított Magyarországon, nem volt kiépült piaca. Szerintem fontos volt, hogy kipróbáljam magam hagyományos munkakörökben és fizikai munkában is, mert így tudom igazán értékelni azt, amit elértem.
Kockázatos döntés volt váltani?
Utólag nézve borzasztóan logikátlan döntés volt. Volt egy biztos állásom és épülő egzisztenciám, amiből fejest ugrottam az ismeretlenbe. Ijesztő volt, de a családom és a barátaim támogattak. Fiatalon kell kísérletezni és kockáztatni, mert akkor még nincs mit veszíteni. Családapaként ma már nehezebben lépnék meg egy ekkora váltást.
A szociális készségeken kívül mi az, amit a Veresben tanultál és ma is hasznosítasz?
A fegyelmet és a hierarchia kezelését. Az iskola felkészített az életre és az emberi helyzetekre, legyen szó társakról vagy felettesekről. Apaként is ezt tartom fontosnak: a gyermekem olyan közösségbe járjon, ahol figyelnek rá, és ahol képessé válik bármilyen új szituációt kezelni.
A kritikák kezelésére is felkészíted a gyermekedet?
Erre nem lehet teljesen felkészülni. Napi több ezer reakciót kapok; a pozitívhoz könnyű hozzászokni, a negatívat pedig sosem lehet teljesen megszokni. Az én időmben még nem volt közösségi média az iskolában, ma viszont a diákok hazaviszik a közösségi konfliktusokat. Örülök, hogy a tanáraink szigorúak voltak, és megtanítottak minket a kritikatűrésre.
Mit tekintesz a karriered csúcsának?
Azt, hogy olyan munkát végezhetek, amit szeretek, és amiben kreatív lehetek. Ennél nagyobb kincs nincs. Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a környezetet, ahol felszabadultan dolgozhat.
Mik a terveid a jövőre nézve? Meddig szeretnéd folytatni a videózást?
Rövid távú célokban gondolkodom. Mindig a következő adásra fókuszálok: legyen szórakoztatóbb, tudjak még jobban rezonálni a közönséggel. Nincsenek ötéves terveim, de mániákusan szeretem, amit csinálok, és szerintem ez a kulcs a kiégés ellen.
Érzed a TikTok hatását a YouTube-csatornádon?
A rövid formátumú videók terjedése érezhető, bár én magam annyira nem kedvelem őket. Inkább fogyasztóként látom a veszélyét: az algoritmus miatt túl sok időt el lehet pazarolni a görgetéssel. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a rövid videók leváltanák a hosszabb tartalmakat; a kettő másfajta ingert ad.
Miért pont a Verest választottad annak idején?
Édesanyám tanár, ő tudta, hogy ez egy erős iskola, és hitt benne, hogy helyt tudok állni. Kemény munka volt a bekerülés mögött, de ez volt a legjobb befektetés az életembe. Hálás vagyok, hogy így döntött. Úgyhogy innen is anyukámnak jár a köszönet.
Mit üzennél a mostani vereses diákoknak?
Legyetek rosszak – de csak mértékkel, ismerjétek a határokat! Találjátok meg azt a közösséget, ahol nem kell szerepet játszanotok. Ne akarjatok megfelelni a világtrendeknek vagy a TikToknak, mert az baromság. Becsüljétek meg azokat a tanárokat, akikkel jó az összhang, és néha hallgassatok is rájuk!
Nagyon köszönjük, hogy eljöttél, sok sikert kívánunk!

Az interjút készítette Gazsi Fruzsina.

Fénykép: Almási-Wagner Zsolt